Páni félelem – a pánikról dióhéjban

A köznyelvi szófordulatokban gyakran használjuk a pánik, pánikol kifejezést. Nevét nem véletlenül kapta Pán görög istenről. A mitológia szerint, aki csak hallotta ennek a kecske külsejű lénynek az üvöltését, leírhatatlan rettegést élt át. Mai bejegyzésünkben azt tekintjük át, hogy pszichológiai értelemben mit jelent a pánik, és mit tehetünk, ha észleljük ennek a szorongásos állapotnak a tüneteit.

Maga a pánik egy intenzív félelemérzés, amely általában hirtelen keletkezik és gyorsan eléri a tetőpontját. Akár nyugodt, akár szorongásos állapotból indul, néhány perc, de legfeljebb fél óra alatt elmúlik.

A személy ijesztően heves tüneteket tapasztal magán, több területen is. Ilyen kellemetlen élmény lehet például a heves szívdobogás, szédülés, fulladásérzés, mellkasi fájdalom vagy szorító érzés, hányinger. Nem ritkák a remegő, verejtékező vagy egyéb kellemetlen testérzetek (pl. zsibbadás, bizsergés, hidegrázás) sem.

A testi diszkomfort érzetek mellett a valóság észlelése is megváltozik. A személy időlegesen elveszíti a realitással a kapcsolatot. A pánikot átélőnek olyan érzése van, mintha elszakadt volna a valóságtól (ezt derealizációnak hívjuk) vagy önmagától (ez a deperszonalizáció). Sokan írják le a negatív élményeiket úgy, mintha elveszítették volna a kontrollt, rettegnek a megőrüléstől vagy egyenesen halálfélelem keríti őket hatalmukba.

Pánikroham megjelenhet más mentális problémák kísérőjeként, például társas helyzetektől való intenzív szorongás, a lakástól vagy a szeretett személyektől való elszakadástól való félelem, depresszió, poszttraumás stressz vagy szerhasználat mellett.

Pánikzavarról akkor beszélünk, ha a rohamok többször, váratlanul visszatérnek, és a pánik lehetséges megjelenésétől való félelem a személy mindennapi életébe, élményvilágába tartósan beférkőzik, és nem magyarázható valamilyen más mentális problémával vagy valamilyen szer mellékhatásaként.

A pánikzavar jellemzője, hogy az illető intenzív aggodalmat él át, újabb rohamoknak vagy azok negatív következményeinek megjelenésétől tartva, például retteg attól, hogy szívrohamot fog kapni. A gondolatain kívül a viselkedésében, szokásaiban is negatív változások jelennek meg, például elkezd következetesen kerülni bizonyos helyzeteket, melyekről feltételezi, hogy pánikrohamot váltanak ki. Kezeletlen pánikzavar esetén ez az elkerülő magatartás általánosabbá is válhat, és a szorongásos állapot más, korábban nem fenyegető helyzetekre is átterjedhet.

Roham közben a személy megnyugtatása a cél, mind testi, mind az érzések és a gondolatok szintjén. Bármilyen praktika segíthet, amelytől a személy biztonságban érzi magát, vagy a kontroll élményét újra magához tudja ragadni. Gyakran segít valamilyen légzéstechnika, pohár víz, vagy ha mellette tud valaki maradni, amíg tart a roham.

Hosszabb távon mind a testi tüneteket, mind a mentális állapotot minél hamarabb kezelni kell! Bár közvetlen életveszélyt ez az állapot nem okoz, a testi tünetek kimerülést és komoly károkat, szövődményeket okozhatnak a szervezetben.

A mentális kezelés esetében a pszichoterápiák eszköztárából a leghatékonyabbnak a kognitív viselkedésterápia bizonyul, melyre nálunk, a Mentálközpontnál is lehetőség van jelentkezni. A terápiás ülések alkalmával megtanítjuk klienseinket a pánik intenzív állapotában jelentkező, szorongást okozó gondolatok és érzések azonosítására és megtörésére. Ezen kívül olyan megelőző szokásokat alakítunk ki, melyek révén hatékonyabban kezelheti a hétköznapok során jelentkező stresszes helyzeteket.