Pár gondolat a pszichológiai traumáról – Pszichodiák Alapítvány

A pszichológiai trauma nem csupán egy kellemetlen élmény. A hatása sokkal mélyebb és tartósabb lehet az életünkben. Olyan események vagy élmények eredménye, amelyek drámai módon befolyásolják az érzéseinket és mindennapi működésünket.

A trauma gyakran nem látható a külvilág számára, de jelentős hatással van arra, hogyan éljük az életünket.

Ott rejtőzik a háttérben és hatással van a mindennapjainkra.

A múltbeli élmények vissza-visszatérhetnek a jelen életünkben, akár hangok, szagok vagy helyzetek formájában is.

Testi reakciók

A traumát gyakran a test automatikus reakcióival éljük meg.

Ahogyan pl. Edith Eva Eger is tapasztalta, és A döntés c. művében beszámol róla, a szirénák vagy hangos lépések a múlt sötét emlékeit idézhetik fel, és pánikot, szorongást okozhatnak.

Ezek a reakciók arra utalnak, hogy a testünk még mindig vészhelyzetként érzékeli a múlt eseményeit, még akkor is, ha az aktuális környezetben már nincs közvetlen veszély.

A trauma feldolgozása és a kontroll

Bár a traumát nem tudjuk eltűntetni, a reakciónkat és a hozzáállásunkat irányíthatjuk, formálhatjuk.

A pánik csillapítása és a belső nyugalom megtalálása gyakran tudatos munka és önismeret kérdése. Így lehetőségünk nyílik vissza szerezni az irányítást a saját életünk felett.

Elmenekülés a múlt elől

Gyakran az általános tanács az, hogy ne rágódjunk a múlt fájdalmain. De ez nem mindig a legjobb megoldás.

Bár könnyűnek tűnhet elkerülni a múltat, nem segít a trauma feldolgozásában.

Minél később nézünk szembe a probléma forrásával, annál nagyobb hatást gyakorol ránk később.

Trauma és titok

A titokban tartott fájdalom és a múlt elhallgatása gyakran mélyebb szorongáshoz és izolációhoz vezet.

A titkolózás és a félelem csak erősíti a traumát, és végső soron rabságot jelenthet, amelyben a múlt elnyomja a jelenlegi életünket.

A közösség és az elfogadás szerepe

A trauma feldolgozása gyakran megkönnyebbülést jelenthet, ha megtaláljuk a közösséget, ahol megoszthatjuk tapasztalatainkat, és támogatást kapunk. Az önelfogadás és a múlt elfogadása segíthet abban, hogy integráljuk a traumát az életünkbe, és tovább lépjünk.

Szabadulás a traumától

Bár a trauma sosem tűnik el teljesen, léteznek módszerek a gyógyulásra. A pszichoterápia, a támogató közösségek és a személyes munka mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a trauma ne határozza meg teljesenaz életünket

A szabadság abban rejlik, hogy bátran szembenézünk a veszteségeinkkel és csalódásainkkal, és egyesével lebontjuk a saját magunk által épített börtönfalakat.