Miért fontos beszélni az érzéseinkről?

Gondolkodtál már azon, miért érezzük néha könnyebbnek elhallgatni az érzéseinket, mint kimondani őket? A bejegyzésben felfedjük, miért kulcsfontosságú az érzelmeinkről beszélni, és miért okozhat hosszú távon kárt, ha inkább elkerüljük ezt.

Gyakran hivatkozhatunk az alábbi gondolatokra, hogy elkerüljük az érzelmeinkről való beszélgetést:

„Nem akarok gyengének tűnni.”
„Nincs időm az érzéseimmel foglalkozni.”
„Azzal nem oldódik meg a probléma, ha beszélünk róla.”
„Ha kimondom, csak még rosszabb lesz.”
„Jobb, ha magamban tartom, nem akarok másokat terhelni.”
„Senki sem kíváncsi arra, hogy mit érzek.”

Azonban fontos, hogy tudd, hogy ér kimondani, ami bennünk van. Az előző oldalon olvasható példamondatok sokak számára ismerősen csenghetnek. Sokan hihetik azt, hogy nem hoz számukra megkönnyebbülést, ha kimondják azokat az érzéseiket, amelyek legbelül nyomasztják őket – talán mert ez a megoldás túl egyszerűnek tűnik ahhoz, hogy valóban segítsen.
Nézzük, mi az adaptív mód. Ha valaki kimondja az érzéseit – például egy nehéz nap után elmondja, hogy csalódott, szomorú vagy dühös –, azzal nemcsak az érzelmi terhet oszthatja meg, hanem egyben fel is dolgozza a nehéz érzéseit, ami út a megkönnyebbülés és a megoldás felé. Ez az érzelemfókuszú megküzdés egyik lényeges eleme.
Most pedig nézzük, mi a maladaptív mód. Az érzelmekről való beszélés elkerülése, más néven érzelmi elkerülés egy olyan viselkedés, amely során az egyén tudatosan vagy tudattalanul kerüli az érzelmeiről való kommunikációt, akár önmagával, akár másokkal. Ez a stratégia káros, bár rövid távon segíthet elkerülni a kellemetlen érzéseket, de hosszú távon súlyosbíthatja a mentális egészségi problémákat.

Három ok, amiért maladaptív az érzelmekről való beszélés elkerülése:

1.

Gátolja az érzelmek feldolgozását. Az érzelmek kifejezése nélkül azok „bennragadnak”, és nem tudnak egészséges módon feldolgozásra kerülni. Ez tartós stresszhez vagy akár pszichoszomatikus tünetekhez vezethet, vagyis olyan testi panaszokhoz, amiknek eredete lelki okokhoz köthető. Példa: Egy trauma elhallgatása hosszabb távon szorongást vagy depressziót okozhat.

2.

Fokozza a belső feszültséget. Az érzelmek elnyomása növeli a belső nyomást, ami robbanáshoz vagy kontrollvesztéshez vezethet. Ez különösen igaz az erős érzelmekre, mint a harag, szomorúság vagy félelem. Példa: Valaki hónapok óta elnyomja a munkahelyi stresszt és az igazságtalanságok miatti haragját, mert nem akar konfliktust. Egy nap, amikor egy apró probléma adódik (pl. egy kolléga véletlenül kilöttyenti a kávéját), hirtelen dühkitörést produkál, ami aránytalan reakció az adott helyzetre.

3.

Hozzájárulhat további rossz megküzdési stratégiákhoz. Amikor valaki elnyomja az érzéseit és nem beszél róluk, a felhalmozódó belső feszültség gyakran olyan további káros megküzdési mechanizmusokhoz vezet, mint az alkoholfogyasztás, érzelmi evés, dohányzás, kábítószer fogyasztás vagy munkába temetkezés. Példa: Valaki megbántódik egy másik személy megjegyzésén, és az ekkor érzett feszültségét úgy enyhíti, hogy rágyújt egy cigarettára.