Szerző: Karsai Szilvia
A cikk megjelent: 2021. október 10., Helló Magyar
A mentális egészséggel nem csak akkor kell foglalkozni, amikor a naptár figyelmeztet a kapcsolódó világnapra. Bár, kétségtelen, hogy október 10. jó apropóval szolgál, hogy néhány kérdést körbejárjunk a témában.
Mi a mentális egészség?
Mindannyiunknak van saját benyomásunk arról, hogy testileg, lelkileg mikor érezzük jól magunkat a bőrünkben. Kis utánagondolással hamar össze is tudnánk gyűjteni, hogy mi szükséges számunkra ahhoz, hogy rendben legyünk, okénak érezzük magunkat.
Ha egy átfogó, hivatalos meghatározást keresünk a mentális egészség fogalmára, az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation) alapító okirata nyújthat ebben támpontot. Az 1946-ban elfogadott, és 1948-ban hatályba lépett dokumentum a következőképp fogalmaz:
Az egészség a fizikai, lelki és társas jóllét állapota, ami több, mint a betegség vagy gyengeség hiánya.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy az elérhető legmagasabb színvonalú egészség minden ember alapvető joga, faji vagy vallási megkülönböztetés nélkül, politikai meggyőződéstől, gazdasági vagy társadalmi státusztól függetlenül. Kiemeli ezen kívül a gyermekkori fejlődés alapvető fontosságát, és a változó környezethez való harmonikus alkalmazkodás képességét.
Miért fontos foglalkozni a mentális egészséggel?
A hogylétünk az életünk minden területére kihat, a munkától a magánéletig, a jövőbe vetett reményeinktől a szeretteinkkel való kapcsolatunkig.
Ez az, ami alapot teremt a nehézségekkel való megbirkózáshoz, a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodáshoz.
Befolyásolja, hogyan reagálunk a bennünket érő stresszhatásokra, különös tekintettel az olyan intenzív eseményekre, mint egy természeti katasztrófa vagy egy világjárvány. Az egyéni szinten túl, ráadásul, a mentális egészség mindannyiunk közös ügye. Fontos társadalmi kérdésekkel függ össze, ha sérül a pszichés jóllétünk, amelyeknek utána több káros következménye is lehet.
Európában a mentális zavarok jelentik az egyik legnagyobb népegészségügyi kihívást, köztük elsőként a depresszió és a szorongás.
A lelki egyensúly megborulása összefüggést mutathat szerhasználati, alkoholfogyasztási problémákkal, vagy például az öngyilkossággal is. Döbbenetes adat, hogy az öngyilkosságok számának világszintű listáján az első 9 ország mind európai.
Az európai mentális állapotok már a pandémia előtt is katasztrofálisnak mondhatók, amin a járványhelyzet csak súlyosbított.
A pandémia csak fokozta a helyzetet
Már korábban is kb. 150 millió ember szenvedett valamilyen mentális betegségben, egy részük semmilyen kezelésben nem részesült. A Covid hatásai például abban is megnyilvánultak, hogy amikor az embereknek még nagyobb szükségük lett volna támogatásra, a személyzethiány, a túlterheltség, a forráshiányok miatt nem állt megfelelő módon a rendelkezésükre.
A lelki stabilitásunk veszélybe került. Az embereknek a fizikai megbetegedés mellett a potenciális fertőzés miatti aggodalommal, a szorongással, a bizonytalanságérzéssel, az izoláció vagy a karantén által okozott stressz hatásaival, veszteségélménnyel, a munkahelyi, oktatási, közösségi részvételek lehetőségeinek csökkenésével is szembe kellett nézniük.
Különösen nehéz helyzetbe kerültek például azok, akik elvesztették a munkájukat, a hajléktalanok, a fogyatékosok vagy az idősek és a gyerekek. Az egészségügyi területen és a szociális segítőként dolgozók is tartós stressz alatt, túlterheltség alatt végezték (végzik a mai napig) a munkájukat. Ezek a sérülékenyebb helyzetben lévő emberek fokozott kockázatnak lettek kitéve. Az utóbbi másfél év rávilágított számos hiányosságra, és megerősítette a szakpolitika képviselőit abban,
hogy a jövőben a mentális egészségre nagyobb hangsúlyt (és forrást) szükséges helyezni, kiemelt tekintettel a sérülékenyebb, rászoruló célcsoportok, a gyermekek és az időskorúakra.
A WHO Európai Regionális Bizottságának 71. ülésszakán (Koppenhága, 2021. szeptember 13–15.) a tagállamok elfogadták a WHO 2021–2025 közötti európai cselekvési tervét.
Mindez nem csupán a COVID-19 hatásainak enyhítéséhez vezethet. Hozzájárulhat a gazdasági fellendüléshez, valamint az egyetemes egészségügyi ellátás és a fenntartható fejlődési célok eléréséhez is – fogalmazta meg Dr. Hans Henri P. Kluge, a WHO európai regionális igazgatója görögországi nyilatkozatában (Athén, Görögország, 2021. július 22.).
Miért nem foglalkozunk mégsem a mentális egészséggel?
Gyakori probléma, hogy csak akkor kérünk segítséget, ha már „ég a ház”. Ez az életünk több pontjára igaz, a feladatok halogatásától kezdve a testi tüneteink kezeléséig. Tehát nem csak a lelki ellenállóképességünk erősítése, pszichés jóllétünk szorul sokszor a prioritási listánk legvégére. Ugyanakkor tény, hogy ha el is szánjuk magunkat, elég nehezített pályán kell mozognunk.
Bár a mentális egészség minden ember alapvető joga, a valóságban az ehhez való hozzáférés mégis sokszor akadályokba ütközik.
A mentális betegségekkel küzdőket a mai napig rengeteg megbélyegzés és stigma kíséri, s részben emiatt nem fordulnak idejében szakemberhez. További gondokat okozhat az ellátórendszerhez való hozzáférés hiánya, vagy a negatív kezelési és ápolási tapasztalatok miatti távolmaradás. Az sem segít a helyzeten, hogy a témával kapcsolatos általános tájékozottság meglehetősen alacsony.
Bíztató ugyanakkor, hogy az utóbbi néhány évben egyre több információ hozzáférhető ingyenesen az interneten,
a járvány mentális egészségre gyakorolt hatásai nyomán pedig a különféle közösségi média felületeken is ugrásszerűen megnőtt a lelki egyensúly megőrzésével, pszichológiai alapismeretek széleskörű közvetítésével foglalkozó oldalak száma.
Hogyan foglalkozzunk a mentális egészséggel?
Elsőre talán ijesztő lehet a mentális egészség komplexitása. Életünk számos területére hatással van az, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, milyen a hangulatunk, milyen lelki állapotban vagyunk. A jó hír, hogy nem kell egyszerre nekilátnunk.
A mentális egészségünkkel való törődést lépésenként is az életünk részévé tehetjük.
A legfontosabb, hogy a téma egyáltalán a látóterünkbe kerüljön. Már egy-egy, a lelki életünkkel kapcsolatos cikk, könyv olvasásával, közösségi profilok követésével, online előadások, videók, podcastok meghallgatásával bővíthetjük az ismereteinket – mindenki a rendelkezésre álló idejéhez mérten megtalálhatja erre a célra a legmegfelelőbb platformot.
A tájékozódás az első lépés.
Az információk irányt mutathatnak abban, hogy merre induljunk. Általuk érthetőbbé válnak az aktuális tapasztalataink, reakcióink, közérzetünk. Abban is nyújthatnak fogódzót, hogy merre haladjunk tovább, ha a jóllétünket szeretnénk fokozni.
Kérjünk segítséget.
Mentális egészsége, mentális állapota mindannyiunknak van, és fejlesztése közös ügyünk, egymást segítve ebben a folyamatban. Akinek az életében ez a terület eddig háttérbe szorult, természetes, hogy eleinte tanácstalanok, és nem látják át a különféle ellátórendszereket, a lelki tüneteket, a társas kapcsolatokat, az érzelmi, hangulati állapotokat.
Figyelem önmagunkra
Keressünk társaságot.
Járjunk közösségbe vagy beszélgessünk rendszeresen valakivel. Már a társas támogatás, a barátok, családtagok közelsége is sokat jelent. Egy-egy ilyen személyes témájú beszélgetés elindítása ugyan nehéznek vagy furcsának tűnhet, de csökkentheti a feszültséget, ha van hozzánk olyan közelálló, aki meghallgat. Akkor sincs gond, ha nehezen nyílunk meg ismerősöknek, és jobban esne a beszélgetés egy ismeretlennel vagy egy professzionális segítővel, például pszichológussal. Ezek a szolgáltatások több formában is, például segélyvonalak, kerületi ellátás vagy magánpraxis formájában, de akár más, változatos területeken is hozzáférhetők.
Fejlesszük magunkat.
Ha szükséges, némi digitális detoxszal szabadítsunk fel egy kis időt, és keressünk lehetőségeket a fejlődésre. Próbáljunk ki gyakorlatokat, tanuljunk a stresszkezelésről, önkénteskedjünk, válasszunk hobbit vagy járjunk el a nehézségekkel való megküzdést segítő csoportba. Vagy szorosabb időbeosztás esetén kérdezzük meg kollégáinkat, ők mit és hogyan tesznek mentális egészségük megőrzéséért.
Magunkkal is legyünk kíméletesek.
Szánjunk elegendő időt a feltöltődésre, a regenerálódásra, ügyeljünk az étkezésünkre, testi állapotunkra, mozogjunk rendszeresen. Ha másképp nem fér bele a zsúfolt munkanapokba, akkor szálljunk le egyetlen megállóval korábban, vagy utazás közben a céltalan mobilnyomkodás helyett jegyezzük fel a telefonunkba (vagy este egy naplóba) a bennünket foglakoztató gondolatokat, érzéseket. Pár perc szünet alatt vagy lefekvés előtt lelkileg is töltekezhetünk azáltal, hogy végiggondoljuk, hol tartunk az életünkben, mely dolgokért tölti el a lelkünket hála.