Hogyan látják magukat a gyerekek? Lássuk, hogyan fejlődik a gyerekek önismerete életük különböző szakaszaiban!
A fejlődés során folyamatosan változik sok minden mellett a gyernmekek önismerete is. Azaz, amit önmagukról, képességeikről, vágyaikról, pozitívumaikról, hiányosságaikról tudnak.
CSECSEMŐKOR (0-2 ÉV)
A csecsemők 2-6 hónapos koruk körül fokozatosan elkezdik felismerni, hogy elkülönülnek a környezettől. Megértik, hogy ők mozgatják a testüket és meg tudnak érinteni tárgyakat. Tizennyolc hónapos korukról kezdve pedig felismerik saját magukat a tükörben. Ez az énkép kialakulásának korai jele.
KISGYERMEKKOR (2-4 ÉV)
Idővel egyre inkább kezdenek ráébredni különálló létezésükre. A beszédben elkezdik használni az „én” szót és állításokat tudnak tenni magukról („én akarom”). Kialakul a birtoklás vágya (pl.: játékokkal kapcsolatban) és elkezdenek saját döntéseket hozni (pl.: mit vegyenek fel) Magukat konkrét tulajdonságok, kategóriák és képességek alapján írják le. Például: „bölcsis vagyok és gyorsan futok”.
ÓVODÁSKOR (4-6 ÉV)
Óvodáskor időszakában jellemző az irreális pozitív kép magukról, képességeiket gyakran túlbecsülik („én vagyok a legjobb focista”). Hajlamosak saját szemszögükből szemlélni a helyzeteket, és bár már megjelenik az előrelépés, mások nézőpontjának átvétele még nehézséget jelent nekik.
ISKOLÁSKOR (6-12 ÉV)
Az iskoláskorú gyerekek önmagukat a teljesítményük alapján kezdik megítélni és az alapján hasonlítják magukat össze a társaikkal („jobb vagyok matekból, mint a legtöbb osztálytársam”). A barátok és az ő véleményük egyre nagyobb hatással van az önértékelésükre. 8 éves kor körül magukról és másokról állandó és elvontabb fogalmak alapján gondolkoznak. Pl.: a korábbi „tudom az ábécét” helyett: „okos vagyok”.
KORA SERDÜLŐKOR (13-15)
A serdülőkorba lépve mások véleménye különösen fontossá válik. Magukat magasabb rendű fogalmak alapján határozzák meg (pl.: extrovertált, introvertált), többféle terület szerint. Rájönnek, hogy különféle helyzetekben, például otthon és a barátaikkal másképp viselkednek. Így elkezdi őket foglalkoztatni a kérdés, milyenek is valójában.
KÖZÉPSŐ SERDÜLŐKOR (15-17)
Ebben az időszakban az álmok, fantáziák találkoznak a realitással. Magukat megfigyelve különbséget tapasztalnak aközött, amilyenek lenni szeretnének, és aközött, amilyenek jellemzik magukat (különösen a fizikai megjelenésben), ami az önértékelés csökkenéséhez vezet. Ellentmondásos tulajdonságaik még mindig intenzíven foglalkoztatják őket.
KÉSŐ SERDÜLŐKOR (17-19)
A serdülőkor utolsó szakasza az identitás megtalálásáról szól. Rájönnek, hogy az ellentmondásos tulajdonságaik nem egymás ellentétei, hanem egy nagyobb egység részei. Ezáltal helyzettől, időtől és személyektől független identitás alakul ki. Csökken az ideális és a valós én közötti különbség, ezáltal nő az önértékelés.
A bejegyzés forrása: https://www.instagram.com/p/C_pg2E1R0J3/
A bejegyzést készítette: Barczikay Dóra, Pszichodiák Alapítvány
Barczikay Dóra bejegyzései: https://www.instagram.com/explore/tags/ pszichodiakbd/
Pszichodiák Alapítvány bejegyzései: https://www.instagram.com/pszichodiak/
Pszichodiák Alapítvány Szerkesztőség
Hivatkozás formája:
📚 Barczikay D. (2024). A gyermekkori önismeret – Hogyan látják magukat a gyerekek? Pszichodiák Alapítvány, Budapest, 2024.10.13.
❓ Miről olvasnál még szívesen?
Írd meg nekünk!
Felhasznált forrás:
▫️ Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó.
▫️ Tókos, K. (2009): A serdülőkori önismeret az elméleti és empirikus kutatások tükrében – pedagógiai megközelítésben. Új Pedagógiai szemle 2005 október.
Ajánlott bejegyzések az Instagramon: